SB nyolcadik hónapja (azaz mikor 7 hónapos)

Ismét nyolcadika és ismét szombat, épp úgy, mint amikor megszületett nyolc hónappal ezelőtt. Azóta csupa móka és kacagás vele a Zélet, leginkább akkor nevetünk nagyokat (nem), amikor az éjszaka közepén már tizedszerre kel fel (az alvás nem az erőssége, de ez már csak a családban marad). Az éjjeli gólyakalifa énjét reggel 8-ra levetkőzi, és nappal ő a legédesebb, legderűsebb, legcsibészebb kislurkó a vidéken.
Az elmúlt hónap gyakorlással telt: az eddig megszerzett tudását csiszolta, így már minden irányban meg tud pördülni a tengelye körül pillanatok alatt. Ez lett az első haladási módja is, ha valamit kinéz, betonkeverő mozdulatokkal el is éri. Talán ezért nem fektetett túl nagy hangsúlyt a hagyományos módszerre, a mászásra, gondolta, minek. Azért pedzegeti a témát, félfekvőtámaszban próbálja emelgetni a sejhaját is, de az alulról a földhöz van ragadva egyelőre. Vagy csak egyszerűen lehúzza a hasa. Hátrafelé is tud haladni, bár ez kevésbé effektív módszer, viszont közben látszik, hogy ő előrefelé szeretne, csak nem úgy sikerül. Háton már megy a híd meg a breaktánc, épp csak szaltót nem csinál. A sok vízszintes ugrálásban már jól megerősítette magát, a járókában ülésből félig fel tudja húzni magát csak hogy nyomatékosabban tudjon magyarázni a rács fölött.
Az új vonás a stresszlabdázás, ami a kezei ütemes ökölbeszorítását jelenti - csak a kis gumilabda hiányzik belőlük, amit ilyenkor összenyomhatna. Ezzel azt fejezi ki, hogy valamit nagyon akar vagy nagyon nem akar, általában az első. A feszültség ott van, hogy szeretné, de nem tudja hogyan, és akkor jön a stresszlabdázás meg a hülyearcvágás.
Harmadszor látogatott magyarhonba a csülökcsont, és ilyenkor mindig motiválva érzi magát, hogy új dolgokat csináljon. Így kezdett táncolni, gyakorlatilag mindenre, ami dallam. Ha zenét hall, felderül az arca és azonnal el kezdi ingatni a nagy fejét. Kedvenc nótája a családi örökzöld, a Pálkatapéter, Julit is azzal lehetett sakkban tartani. Unokahúgait imádja, és már ők is élvezik, hogy lehet játszani Sámuel unokaöcsivel. SB sikongatva követi minden mozdulatukat, és kacagással díjaz tulajdonképpen bármit, amivel csak szórakoztatják.
A táncon kívül a hónap újdonsága az utánzás. Mozdulatot, hangot is tud, persze olyanokat kérünk tőle, amiket már mond, úgymint pl tete, bebe, haltátogás (hiszen ő is hal), és ő általában válaszol. Először Eszternek integetett még Brüsszelben, azóta ez is stabilan megy, már csak a "pápá"-t hallva is.
Tud fogócskázni is, csak ehhez kell még egy segéd, aki tartja, és ő a levegőben elszalad és elbújik nagy kacagások közepette.
Jártunk vele októberben Amszerdamban, rögtön utána hazautaztunk, először repülőzött, minden utat nagyon jól bírt. A repülőútból a reptéri buszozást élvezte a legjobban...
Örülünk, hogy jól alkalmazkodik a változásokhoz, ugyanis jövő héten elköltözünk jelenlegi brüsszeli otthonunkból vidékre. Ez egy következő történet lesz. Mivel a csomagolással vagyunk elfoglalva, képeket később válogatok a kiscsibész elmúlt nyolcadik hónapjáról.
Most csak egy jellemző etap (a: megoldja mászás nélkül, mert ilyen intelligencs, b: csak fél zokni van rajta):