Egy nagy adósságot szeretnék pótolni ma a francia anyák napjára való tekintettel.
Kedves Mama! Köszönöm a sok ringatást, gondoskodást, mondókát, éneklést (ez utóbbit a szomszédok nevében is), csitítgatást, sétát, etetést és a világ dolgainak magyarázását! A mademoiselle-eknek tényleg nem volt sok dolga. :-) Szeretettel, SB
Az utóbbi napokban történt egy nagy áttörés, ami megérdemel egy blogbejegyzést. Immár három napja SB pont úgy alszik el esténként, ahogy azt bármelyik idilli amerikai film forgatókönyvírója elképzeli: elköszönünk tőle, beteszem az kiságyába és becsukom magam mögött az ajtót. Ő pedig szó nélkül, némi szöszmötölést követően magától ELALSZIK! Sőt, ha ezt lehet fokozni: ALSZIK REGGELIG!
Az első év alatt pontosan két olyan éjszaka volt, amikor SB nem riasztott be. Úgyhogy most örülünk!!
Ez a visszatekintő képgyűjtemény erre a napra várva készült.
5 hetes
Tündér Lala
Négy és fél hónapos
Féléves
7 hónapos
8 hónapos
1 éves
13,5 hónapos
SB megy a városba
Akkor és most, ill. a sorrend miatt: most és akkor
2015 a születésnapi ünnepségsorozatok éve, amikor a szülinapokat többnapos fesztiválsorozattal kísérve ünnepeljük meg. Ezen a héten Juli unokanővér megleptetéssorozata zajlott több országban és helyszínen, szárazföldön, vízen és levegőben.
Ez éppen egy vidám pillanat volt a sok közül az elfújhatatlan gyertyákkal, amitől eSBé is önkívületi állapotba került.
A szülinapos nagylánynak természetesen egy bedöntős csók járt.
Bár még csak nagyszombat van, SB mégis a mai napot válsztotta, hogy feltámadjon a mászógyerek-létből (avagy másképp: a "felszabadulás napja"). A születésnapja utáni héten már nagy motivációra nekibátorodott néha, hogy pár lépést megtegyen, de igazán a mai nap számít áttötésnek, amikor hirtelen le-fel kezdett sétálni, íme:
A Jóisten, Jahve, Krisna, Allah, Zeus, Amon, Tao, Brahmá és Odin egyengesse utadat itt a Földön! Ha kell valami, azért mi is itt vagyunk édesapáddal.
Sokszor csókol, Anyád
Macisajt! így tovább! azért ha végül mégiscsak mérnök leszel, próbáld kicsit lassítani az időt, mert Veled nagyon gyorsan megy! Boldog első felkiáltás-ünnepet! Apád.
Az Amazon kézbesítője egyik februári pénteken csengetett, és meghozta eSBé keresztszüleit ajándékba. A szülinapi meglepetés-hétvége persze előhozta az érzést, hogy de jó volt egy városban lakni és munka után átugrani egymáshoz, de talán nincs messze ez az időszak (szóval költöztök Brüsszelbe? ;-))
L+T megtanították a kiscsülköt egy fontos dologra: kávét keverni. Erre a know-how-ra még biztosan szüksége lesz a későbbiekben.
Belgium hosszú idő után tudott ismét valami újat mutatni: Mons idén Európa egyik kulturális fővárosa, ez jó apropó volt a látogatáshoz, mivel még sosem voltunk itt.Megnyugodtunk, hogy nemcsak Pécsett tartanak a felújítási munkák a kult.év elérkezte után, hanem itt is. Már csak ezért is visszajövünk ide, ha elkészültek.
Természetesen a macisajt is készült ajándékkal a szülinapomra: teljesen egyedül állt hosszú másodpercekig, ráadásul a kádban, ami nehezített terep. Idén érdemes volt egy évet öregedni.
Boldog születés- és névnapot Lili és Tamás mára, találkozunk holnap ismét!
Az ünnepségsorozat u.i. holnap folytatódik egy jeles szülinappal, mivel az utódunk is immár számszerűsíthetően öregszik.
SamuBenő nemrég töltötte be a tizenegyediket, mármint hónapot. Nevezhetjük a mobilitás hónapjainak az elmúlt hármat, ugyanis SB szárnyra lábra kapott. Mozgalmas három hónapon vagyunk túl mi is, volt benne sok kilométer és egy
költözés, biztos innen vette a mobilitás ötletét az utódunk.
Éppen három hónapja költöztünk el vidékre (Flandriába, az agglomerációba), ahol furcsa módon kevesebb kutya és macska lakik, mint a városban, viszont sokkal több szárnyas, úgy mint madár (a kertben) és repülő (itt lakunk a reptér közelében). Szeretjük a levegőváltozást illetve új és újabb létformákat kipróbálni, így Belgiumban már az ötödiket, most éppen a vidéki kertes-családosat (volt már pl csupaüveg legóházas 2x, hipszterstudió a sövényen túl a föld alatt és egy burzsoá cselédliftes). A pakolás ezúttal nem volt olyan vicces, főleg a megnövekedett cuccmennyiségünk miatt, anyukám nélkül nem ment volna. SB viszont nagyon udvariasan megvárta amíg lebonyolítottuk a dobozolást, és utána kezdte a felfedező túrákat.
Perszehogysegít
Így kezdte
Azzal kezdte, hogy felállt a járókában november közepén (8 hónaposan, írom ezt az utókor kedvéért, hogy ne kelljen számolgatni), bár ekkor még egyáltalán nem tudta, mire valók a lábai. Mindig épp amilyen helyzetben voltak, amikor felhúzta magát, úgy is maradtak alatta csálén, mivel nem tudta őket arrébb tenni. A kúszást sokáig halogatta, ugyanis a dolgok vagy közelebb jöttek maguktól (odahúzta őket), vagy test-gurigázva közelítette meg őket (hömbörgés). November végére jött az áttörés, de ekkor már a járókában kapaszkodva körbe is tudott menni. A sorrendben a következő figura a felülés volt december elején, Karácsonyra pedig azt az ajándékot találta ki, hogy igaziból és valójában elkezdett MÁSZNI. Először nagyon vicces volt, ahogy rájött, hogyan tudja a fenekét fent tartani előrehaladás közben is. A csúszós parkettán csak a kezeivel húzta magát, miközben koncentrált, hogy az a fenék a levegőben maradjon - pont úgy nézett ki, mint egy kis bogár.
Mászástanulás közötti szünetekben épp megpihen
A betöltött tizedik hónapfordulókor az addig váltogatott kúszás-mászás közül inkább már ez utóbbit preferálta, illetve stabilan áll, kapaszkodva lépeget kanapé mellett, konyhaszekrénynél, járókában. Olyan vagány kiskölyök, hogy a mászása kezdetén már kereste a kihívásokat, amit a pécsi nagyszülők nappalijában lévő pár lépcsőfokban talált meg, és némi fejben számítás lefuttatása után hamar be is vette őket.
A 11. hónapforduló előtt pedig fogta magát és nekivágott az emeletnek, és rendíthetetlenül felmászott a lépcsőn - egymás után kétszer is. Mi meg csak győzünk csodálkozni, mire képes.
Az első Karácsonya inkább minket hatott meg, ő tudomásul vette a karácsonyfát mint új szobaberendezési tárgyat, és bevette a felfedezni valók közé a túráin. Viszont a csillagszóró elért az ő lelkéhez is (bár Gábor jelezte, hogy a családnak nem volt elég a raktáron).
Kapott néhány kétéveseknek szóló ajándékot, így pl az első dupló kezdőcsomagot: ez az egyik kedvence jelenleg, nagyon büszkén szedi szét nagy csatakiáltással kísérve és próbálja újra összerakni.
A legkedvencebb játéka viszont a porszívó, a gyerekjáték-tervezők hiába erőlködnek és főleg kicsinyítik le azokat a gépeket, amikor az igazinak a nyomába sem érnek. Pont az a lényeg, hogy MEKKORA és hogy IGAZI. Egy valódi porszívó pedig rendelkezik minden olyan funkcióval és tartozékkal, ami SB számára fontos: nagy fényes gomb, kihúzható hosszú zsinór, kerekek és néhány mozgó alkatrész. Szóval egy csoda. A következő az lesz, hogy kinyitható is, de arra még hál' Isten, nem jött rá. Csak a kukás szekrényre, amit előszeretettel nyitogat és persze pakol(na) kifele...
A tíz hónapos SB a következő dolgokra képes: sétál le föl a lakásban és egyúttal sétáltat minket, hiszen egyedül még nem tud, de a kezünkbe kapaszkodva kb 10 km/h-val teper. Változatosan beszélget, az első szavát még nem fejlesztette ki, bár bizonyos helyzetekben ugyanazokat a hangokat ismételgeti, így a mamammmammma, amikor valami nem tetszik, és a tetettette pedig ennek az ellenkezője. A világ dolgaiból már el tudja különíteni azokat, amelyek motorral működnek vagy berregő hangot adnak ki. Az mind brrrrrrr (nyálfröcsögéssel kiegészítve természetesen). Ebbe a repülőtől, az autókon át a vízforralóig és a hősugárzóig sokminden beletartozik. Néha a folyó víz is, de ez a kivétel, ami erősíti a szabályt.
És úgy pakol egész nap, mintha muszáj lenne neki. Nyög is hozzá nagyokat, de rendíthetetlenül pakol pl vasalandó ruhákat jobbról balra és vissza, hagymát, krumplit, répát, ezeket meg is kóstolja persze, hogy egy kis földet is egyen már, ahogy a kisdedképzőben tanulta.
Ördög és pakol
Fontos, hogy jóban van magával, és egyelőre pozitívan szemléli a világot, ami szerinte tele van tetével. Szerintünk is, és ő benne a legnagyobb tete!
A mi eSBénk mostanában előszeretettel ad lakberendezési és lakásdekorálási tippeket, a legújabb ihlete látható lejjebb. Egy hónapnyi nevelés egyelőre kevésnek bizonyult, hogy lebeszéljük arról, hogy a konnektorokkal közelebbi ismeretséget kössön. Gyakorló szülők itt most félmosollyal az arcukon legyintenek egyet: Ugyan, egy hónap?!? Azalatt barátok közt is csak max. 100-200-szor tudtuk neki elmondani különböző hanghordozásban, hogy nem szabad és hogy nem, neeem, NEEEEM. Nos, gyermekünk vagy fafejű (dehogy), esetleg süket (kizárva), vagy talán inkább kitartó és kíváncsi (mivel mérnök lesz).
Elég drasztikusnak tűnik, de a konnektor sajnos kijár a falból, a gyermek pedig jó erőben van, bármit szétszed
