Az ellátásomra kirendelt személyzet által gondozott napló célja, hogy dokumentálja, hogyan válok kiscsülökből a társadalom hasznos tagjává.
2016. április 1., péntek
Vince antréja avagy hogyan nőtt SB nagyra egy nap alatt
A naptár csak ma fordult áprilisra, viszont Vince egy szép kerek dátumot választva már március 30-án megérkezett négyfősre bővítve a kis családunkat. Nem ért váratlanul, mert ő is egy napig készülődött már kifelé, így szerda délután 4 körül, amikor aznap másodszor is elindultunk a kórházba, már tudtuk, hogy nemsokára találkozunk a legkisebb kisfiúnkkal. Este 8 után már ki is pattant a világra (8:16-kor, bár hivatalosan 20:20 került a papírjára, mert akkor vágta el G a köldökzsinórt - nekem új információ volt, hogy ez a születés időpontja).
Megpróbálkozunk a lehetetlennel, és Vince Vilmosnak is indítunk egy blogot az egyenlő bánásmód jegyében, ott majd írok Róla többet.
A tesók találkozását másnap persze megörökítettük. A bölcsis kétévesünk egyszerre naaagy gyerekké változott, aki rendezkedik, beszél, eszik, alszik egyedül, szóval a megtestesült önállóság. SB-t trenírozzuk az utóbbi időben, amivel sikerült elérni, hogy a járókára és a kiságyra már néha magától mondja, hogy Vincéé, és nem mindig azt, hogy SBé, tüntetőleg bele is mászva vagy belehordva a játékait közben.
SB érzékeny gyerek, biztos hullámzóak lesznek az érzelmei a kistesóval kapcsolatban, de nem féltem egyiküket sem, biztos megtalálják a közös hangot - egy éven belül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése