A migráció úgyis divatba jött mostanában...

úgyhogy mi is költözünk ide: http://macisajtok.blogspot.be/
Családi nyomásra tanácsra két kisfiúnk különbejáratú blogját egyesítjük, hogy mindenki egyszerűbben kapjon híreket a macisajtokról.
Au revoir... et à bientôt !

Blade runner avagy a halált megvető ööö cukiság

SB lehet megorrol ezért a felvételért, de annyira cukin tud fejre esni naponta többször változatos módokon, pl így:

Motivációs képernyővédő az UnioPunióban

Apiapa duplán lát a munkahelyén.

Még pár nóta

SB kifogyhatatlan énekekből, egyáltalán nem zavarja, ha nem tudja a szöveget, ilyenkor vagy másik sorokat ismételget, ami eszébe jut, vagy költ. Az ismert dallamokra szokott lalázni, hümmögni,  zümmögni, vagy halandzsázni. Így született múltkor a mama c. nóta. (Változatos szöveg: Mama, mama, mama, mama, stb.)
Van sok felvételünk az előadásokról, most kettőt ástam elő, asszem a második megint az igyostáj és a biböbászkö lesz, hiába, azok a kedvencek mostanában.

Bibőbászkö és igyostáj

Ezek SB kedvenc nótái mostanában. A biböbászkö a hangzása ellenére nem francia, az igyostáj pedig nem egy szerb ének, hanem mindkettő angolul lenne. Ő fonetikus angolul énekli a kis csillogó hupikéktörpike hangján, de hát mi is ezt csináluk kamaszkorunkig. A biböbászkö megvan magyarul is, úgy sokkal jobban megy neki.
Papa/Jujiéktól pedig kapott ajándékba egy bilidalt, ami azóta felkerült a repertoárra. Az én kedvencem SB nótái közül ez a filozofikus dal.
És ami a lényeg: így adja elő őket.

Bukósapka/sisak/kalap az új családtag

Az első bicit (belgául "draisienne") és az első bukót Vincus, a kistesó hozta Sámuelnek, hogy kedveskedjen neki. Nagyfejű Sámuel vette a lapot és (az amúgy M-es méretű, óvódásoknak való) sisakot folyamatosan a fején hordta az első nap, mivel az élet minden területén szüksége volt rá ugye. Persze, azért még a régi műanyag kismotorhoz kötődött jobban másnap, ezért bukóban és kismotorral indult a mamával a bölcsibe, a motort végül a mama vitte, eközben Sámuel pedig gyalogolt a bukóban cumival és zsebre tett kézzel minden járókelő reggelét felvidítva.

Vince antréja avagy hogyan nőtt SB nagyra egy nap alatt

A naptár csak ma fordult áprilisra, viszont Vince egy szép kerek dátumot választva már március 30-án megérkezett négyfősre bővítve a kis családunkat. Nem ért váratlanul, mert ő is egy napig készülődött már kifelé, így szerda délután 4 körül, amikor aznap másodszor is elindultunk a kórházba, már tudtuk, hogy nemsokára találkozunk a legkisebb kisfiúnkkal. Este 8 után már ki is pattant a világra (8:16-kor, bár hivatalosan 20:20 került a papírjára, mert akkor vágta el G a köldökzsinórt - nekem új információ volt, hogy ez a születés időpontja).
Megpróbálkozunk a lehetetlennel, és Vince Vilmosnak is indítunk egy blogot az egyenlő bánásmód jegyében, ott majd írok Róla többet.
A tesók találkozását másnap persze megörökítettük. A bölcsis kétévesünk egyszerre naaagy gyerekké változott, aki rendezkedik, beszél, eszik, alszik egyedül, szóval a megtestesült önállóság. SB-t trenírozzuk az utóbbi időben, amivel sikerült elérni, hogy a járókára és a kiságyra már néha magától mondja, hogy Vincéé, és nem mindig azt, hogy SBé, tüntetőleg bele is mászva vagy belehordva a játékait közben.

SB érzékeny gyerek, biztos hullámzóak lesznek az érzelmei a kistesóval kapcsolatban, de nem féltem egyiküket sem, biztos megtalálják a közös hangot - egy éven belül.

Babyfinger