Keresztanyu üzeni

Mivel ez a napló eSBé emlékeinek tára, álljon itt egy személyes üzenet a keresztszülőktől az egy hónapja keresztény kisgolyhóhoz:

Kedves Sámuel!

A keresztelőd után beszédet kellet volna mondanom az összegyűlt családnak, amire - őszintén bevallom - nem igazán voltam felkészülve, így persze csupa közhely hagyta el a számat. Nem mondtam el végül, hogy mi az a kapocs, mi az a múlt, és az a jövő, ami minket összeköt, amiért Isten színe előtt feladatot bíztak ránk, rám.

Egyszerű lenne itt elmondani, hogy azt 17 éve, szinte úgy, hogy sose mondtuk ki, megígértük egymással édesanyáddal. Kerestük a pontokat, hogy hol lehetne azt a lelki közösséget, ami minket összetart, minél több helyen intézményesíteni. Hogy a végén egy családdá váljunk. Így lettek férjeink, és egymás férjeivel mi magunk is barátok, lettünk egymás esküvői tanúi, és leszünk - én már vagyok - keresztszülők. Valakinek ez lehet, hogy nem lenne garancia, nekünk biztos az.

Méghozzá azért mert amellett, hogy nagyon szeretjük egymást, mind a négyen hiszünk olyan dolgokban, ami az életünk, döntéseink alapját adja, azaz van egy közös értékrendünk. Ezt mi mind a családunkból hozzuk. Hiszem, hogy ennek is köszönhető, hogy 17 éve csak csodálkoztunk egymásra, a sok "Te is?!"-ekkel. (ezt a történetet majd anyád elmeséli...). Még úgy is, hogy más habitusokkal rendelkezünk, mégis olyan ismerős és érthető a másik, leginkább meg olyan könnyű feltételek nélkül szeretni egymást.

Tulajdonképpen már megismerkedésünkkor egy család voltunk. Szüleid családja, ahogy az enyém is, olyan természetességgel és szeretettel fogadta be a másik legjobb barátját, mint egy rokont.

Ma az egész család jelen volt, és azt hiszem, mindenki boldog volt, hogy csatlakoztál egy olyan közösséghez, egy olyan családhoz, ami értékrendünk legfontosabb alapját teremti meg. Biztos vagyok benne, hogy akik fontosak nekünk, de már nem lehettek itt, a Mennyből hatódtak meg azon, hogy milyen nyugodtan fogadtad, amikor a hideg vízzel lelocsolt Karcsi atya, és Te egy mukkot sem szóltál. Anyukád nagymamája, Apukád nagymamája, Kati Gyuri nagybátyja, Babi néni...

Beszéltem a köztünk lévő láthatatlan kapocsról, az útról, ami idáig elhozott minket.

Ez mind a jövő is.

Egy család vagyunk, egy közösség. Megbíztak minket, hogy mi is segítsünk fontossá tenni Neked ezt a közösséget és családot, hogy Te is szeressél és akarjál ennek tagja lenni.

Reméljük, hogy új családtagként, Te is hiszel majd azokban a dolgokban, amikben mi. A legnehezebb feladat azonban ránk, a szüleidre és keresztszüleidre hárul: példát mutassunk, hitet tegyünk értékrendünk mellett életünkkel.

Azt mondtam a köszöntő elején, hogy közhelyekkel tarkítottam keresztelődön a beszédemet. Most meg kénytelen vagyok azzal befejezni...

A legfontosabb érték, hogy jól szeressünk. Mi már most nagyon szeretünk Téged, de reméljük jól is fogunk Téged szeretni.

Akkor már jól teljesítettük feladatunkat.

Isten meghallgatott minket, mert velünk vagy.

Isten áldjon Téged életed során.

Linda és Tamás

2014. május 11.