2015. március 29., vasárnap

Tengerpart, naplemente, pálmafa?

Megsétáltattuk az Északi-tenger partján - nem az a kifejezetten pálmafás környék, de a vizes homok kitűnő terep egy gyakorló cipőhordónak.


2015. március 22., vasárnap

Álltatja magát

kapaszkodás nélkül, egyre többször, általában, amikor elgondolkozik vagy annyira csodálkozik valamin, hogy elfelejt támaszkodni. Mint minap Nkánál.
Csak hogy még többet csodálkozzunk, ezután benyomott egy brokkolit is nagy élvezettel - édesapja ellenjavallatát meg se hallva.

2015. március 21., szombat

Benő-nap

Kedves S.Benedek, köszöntünk a második másodnévnapodon sok szeretettel a tavasz első napján, aminek örömére a téli sportkalandjaidat elevenítjük fel.

Apád üzeni, hogy a sport fontos!

Ez abban a tíz percben készült, amikor megtanultál úszni.


2015. március 15., vasárnap

SB-jelek

Hallottam a csörgést, szöszmötölést a konyhából kiszűrődni, mikor eSBé kiszólt, hogy elkészült. Ezzel fogadott:
Elfogult anyaként persze az esztétikai érzék korai megnyilvánulását láttam, nagybátyja szerint viszont koncertre készül.
Esetleg elrabolták az ufók és ők üzentek vele...?

2015. március 8., vasárnap

1 gyertya a tortán

Legkedvesebb kisfiúnk!

A Jóisten, Jahve, Krisna, Allah, Zeus, Amon, Tao, Brahmá és Odin egyengesse utadat itt a Földön! Ha kell valami, azért mi is itt vagyunk édesapáddal.

Sokszor csókol, Anyád

Macisajt! így tovább! azért ha végül mégiscsak mérnök leszel, próbáld kicsit lassítani az időt, mert Veled nagyon gyorsan megy! Boldog első felkiáltás-ünnepet! Apád. 


2015. március 7., szombat

Keresztszülők ajándékba

Az Amazon kézbesítője egyik februári pénteken csengetett, és meghozta eSBé keresztszüleit ajándékba. A szülinapi meglepetés-hétvége persze előhozta az érzést, hogy de jó volt egy városban lakni és munka után átugrani egymáshoz, de talán nincs messze ez az időszak (szóval költöztök Brüsszelbe? ;-))
L+T megtanították a kiscsülköt egy fontos dologra: kávét keverni. Erre a know-how-ra még biztosan szüksége lesz a későbbiekben.



Belgium hosszú idő után tudott ismét valami újat mutatni: Mons idén Európa egyik kulturális fővárosa, ez jó apropó volt a látogatáshoz, mivel még sosem voltunk itt.Megnyugodtunk, hogy nemcsak Pécsett tartanak a felújítási munkák a kult.év elérkezte után, hanem itt is. Már csak ezért is visszajövünk ide, ha elkészültek.
Természetesen a macisajt is készült ajándékkal a szülinapomra: teljesen egyedül állt hosszú másodpercekig, ráadásul a kádban, ami nehezített terep. Idén érdemes volt egy évet öregedni.
Boldog születés- és névnapot Lili és Tamás mára, találkozunk holnap ismét! 
Az ünnepségsorozat u.i. holnap folytatódik egy jeles szülinappal, mivel az utódunk is immár számszerűsíthetően öregszik.

2015. március 6., péntek

A mobilitás avagy a 8, 9 és 10 hónapos csülökcsont

SamuBenő nemrég töltötte be a tizenegyediket, mármint hónapot. Nevezhetjük a mobilitás hónapjainak az elmúlt hármat, ugyanis SB szárnyra lábra kapott. Mozgalmas három hónapon vagyunk túl mi is, volt benne sok kilométer és egy költözés, biztos innen vette a mobilitás ötletét az utódunk.
Éppen három hónapja költöztünk el vidékre (Flandriába, az agglomerációba), ahol furcsa módon kevesebb kutya és macska lakik, mint a városban, viszont sokkal több szárnyas, úgy mint madár (a kertben) és repülő (itt lakunk a reptér közelében). Szeretjük a levegőváltozást illetve új és újabb létformákat kipróbálni, így Belgiumban már az ötödiket, most éppen a vidéki kertes-családosat (volt már pl csupaüveg legóházas 2x, hipszterstudió a sövényen túl a föld alatt és egy burzsoá cselédliftes). A pakolás ezúttal nem volt olyan vicces, főleg a megnövekedett cuccmennyiségünk miatt, anyukám nélkül nem ment volna. SB viszont nagyon udvariasan megvárta amíg lebonyolítottuk a dobozolást, és utána kezdte a felfedező túrákat.
Perszehogysegít

Így kezdte

Azzal kezdte, hogy felállt a járókában november közepén (8 hónaposan, írom ezt az utókor kedvéért, hogy ne kelljen számolgatni), bár ekkor még egyáltalán nem tudta, mire valók a lábai. Mindig épp amilyen helyzetben voltak, amikor felhúzta magát, úgy is maradtak alatta csálén, mivel nem tudta őket arrébb tenni. A kúszást sokáig halogatta, ugyanis a dolgok vagy közelebb jöttek maguktól (odahúzta őket), vagy test-gurigázva közelítette meg őket (hömbörgés). November végére jött az áttörés, de ekkor már a járókában kapaszkodva körbe is tudott menni. A sorrendben a következő figura a felülés volt december elején, Karácsonyra pedig azt az ajándékot találta ki, hogy igaziból és valójában elkezdett MÁSZNI. Először nagyon vicces volt, ahogy rájött, hogyan tudja a fenekét fent tartani előrehaladás közben is. A csúszós parkettán csak a kezeivel húzta magát, miközben koncentrált, hogy az a fenék a levegőben maradjon - pont úgy nézett ki, mint egy kis bogár.
Mászástanulás közötti szünetekben épp megpihen

A betöltött tizedik hónapfordulókor az addig váltogatott kúszás-mászás közül inkább már ez utóbbit preferálta, illetve stabilan áll, kapaszkodva lépeget kanapé mellett, konyhaszekrénynél, járókában. Olyan vagány kiskölyök, hogy a mászása kezdetén már kereste a kihívásokat, amit a pécsi nagyszülők nappalijában lévő pár lépcsőfokban talált meg, és némi fejben számítás lefuttatása után hamar be is vette őket.

A 11. hónapforduló előtt pedig fogta magát és nekivágott az emeletnek, és rendíthetetlenül felmászott a lépcsőn - egymás után kétszer is. Mi meg csak győzünk csodálkozni, mire képes.

Az első Karácsonya inkább minket hatott meg, ő tudomásul vette a karácsonyfát mint új szobaberendezési tárgyat, és bevette a felfedezni valók közé a túráin. Viszont a csillagszóró elért az ő lelkéhez is (bár Gábor jelezte, hogy a családnak nem volt elég a raktáron).

Kapott néhány kétéveseknek szóló ajándékot, így pl az első dupló kezdőcsomagot: ez az egyik kedvence jelenleg, nagyon büszkén szedi szét nagy csatakiáltással kísérve és próbálja újra összerakni.

A legkedvencebb játéka viszont a porszívó, a gyerekjáték-tervezők hiába erőlködnek és főleg kicsinyítik le azokat a gépeket, amikor az igazinak a nyomába sem érnek. Pont az a lényeg, hogy MEKKORA és hogy IGAZI. Egy valódi porszívó pedig rendelkezik minden olyan funkcióval és tartozékkal, ami SB számára fontos: nagy fényes gomb, kihúzható hosszú zsinór, kerekek és néhány mozgó alkatrész. Szóval egy csoda. A következő az lesz, hogy kinyitható is, de arra még hál' Isten, nem jött rá. Csak a kukás szekrényre, amit előszeretettel nyitogat és persze pakol(na) kifele...
A tíz hónapos SB a következő dolgokra képes: sétál le föl a lakásban és egyúttal sétáltat minket, hiszen egyedül még nem tud, de a kezünkbe kapaszkodva kb 10 km/h-val teper. Változatosan beszélget, az első szavát még nem fejlesztette ki, bár bizonyos helyzetekben ugyanazokat a hangokat ismételgeti, így a mamammmammma, amikor valami nem tetszik, és a tetettette pedig ennek az ellenkezője. A világ dolgaiból már el tudja különíteni azokat, amelyek motorral működnek vagy berregő hangot adnak ki. Az mind brrrrrrr (nyálfröcsögéssel kiegészítve természetesen). Ebbe a repülőtől, az autókon át a vízforralóig és a hősugárzóig sokminden beletartozik. Néha a folyó víz is, de ez a kivétel, ami erősíti a szabályt.

És úgy pakol egész nap, mintha muszáj lenne neki. Nyög is hozzá nagyokat, de rendíthetetlenül pakol pl vasalandó ruhákat jobbról balra és vissza, hagymát, krumplit, répát, ezeket meg is kóstolja persze, hogy egy kis földet is egyen már, ahogy a kisdedképzőben tanulta.
Ördög és pakol

Fontos, hogy jóban van magával, és egyelőre pozitívan szemléli a világot, ami szerinte tele van tetével. Szerintünk is, és ő benne a legnagyobb tete!